Templomtornyokat ejt a tájra
egy zuhanó madár
csikorog a szárnya tövében a szél
egy tű fokára száll

már nem melegítheti könnyű madártest
húsa a kihűlt eget
takartad a Napot
mint zászlók az ünnepet

tengert oldoz a láthatártól
egy hurutos madárdal
imákkal horzsolt nyelvemet
borogasd akáccal

én figyeltem rád
de te nem mondtad
hogy lövészárok
minden templompad

én figyeltem rád
de te nem mondtad
hogy minden lövészárok
templompad

ajtóm előtt
szótlanul áll
néma fenség

lóg le róla
rongyokban
a végtelenség

kezében egy
hosszú ostor
égre kerget

csillag-erdőt
kérdésemre
nem felelhet

itt egy tenger
melyre arcom
elcserélném

nincsen tenger
melyre arcod
elcserélném

itt egy tenger
melyre arcom
elcserélném

nincsen tenger
melyre arcod
elcserélném